A Somlói Borvidék Magyarország legkisebb borvidéke. A hegy oldala fehérborszőlő-fajtákat nevel: olaszrizlinget, furmintot és hárslevelűt. Különleges illatú és ízű száraz bort ad a juhfark szőlő, amelyet Magyarországon sokáig csak itt találhattunk meg. A Somló-hegy borait napjainkban kezdik újra felfedezni.
A hegykúp szépséges erdeit elsősorban melegkedvelő tölgyesek és gyertyános-tölgyesek alkotják, gazdag aljnövényzettel. Szinte mindenütt borostyán nő, zöld levélzuhataggal borítva a fák törzsét. Az erdőben ujjas keltike és csillagvirág, a gyeppel fedett részeken leánykökörcsin és olasz harangvirág él. A sziklás letöréseken hegyi ternye virít. A hűvösebb részeket, északi oldalakat bükkösök borítják, aljnövényzetük között fehér sással, ligeti perjével és medvehagymával. A sziklás, napos, gyorsan felmelegedő hegyoldalak élővilágának legszembetűnőbb tagjai a gyíkok, de erdei siklót is viszonylag sűrűn látni. A gyakrabban látható madarakon túl a Somlón fészkel holló és egerészölyv is.
A hegy művelt oldalain nyújtózó szőlőskertek és tölgyerdők idilli látványát tovább emelik a hegyoldalban megbúvó kis kápolnák és néhány, építészeti szempontból is értékes borospincéje. A négy Somló-hegyi kápolna közül a legnevezetesebb és legszebb a 13. században épült Szent Margit-kápolna. A Somló értékes emléke a 18. századi taposókút is. A hegy kisebbik csúcsán áll a híres, sokat megélt somlói vár romja. A vár mellől egészen a Balatonig ellátni, és tiszta időben az Alpok hegyei is felsejlenek.
A hegy nevének hallatán ma már egyre több utazónak eszébe jut a somlói napok hagyományos, többnapos ősz eleji rendezvénysorozata is, amelyet idén szeptember 12-től három napon át rendeznek. A szakmai és szabadidős, kulturális programok között lesz borverseny, borlovagavatás, szőlészeti, borászati, növényvédelmi tanácskozás, felvonulás, jó néhány koncert, tárogatózene, néptánc, több egyéni és családi sportverseny és főzőverseny is. A gyerekeket külön programok várják. Az Év Somlói Borosgazdája címet is átadják, a jó ebédhez nóta szól majd, de lehet lovagolni és a környékbeli amatőr művészeti csoportok is bemutatkoznak.
Devecser, a hegy lábánál és a Torna-patak partján levő kisváros már földrajzi fekvése miatt is fontos település volt a múltban. A fennmaradt leletek szerint már az őskorban is lakott volt a terület. Az Árpád-korban öt település volt e helyen, Devecser, Kisdevecser, Szék, Meggyes és Patony, maga a Devecseri név pedig 1274-ben fordult elő először oklevélen. Később a település sorsa a Devecseri Csoron családéval kapcsolódott össze, a famíliának udvarháza volt a mai várkastély helyén.
A község a török időkben a kisebb jelentőségű végvárak közé számított. Később nevezetes vásárairól ismerték, számos kézműves, kisiparos lakott és munkálkodott benne. Bár Devecser a török korban sokat szenvedett, fel is égették, de csak egy rövid időre néptelenedett el a hosszú háború idején. Már 1607-ben újratelepítették, 1626-tól pedig az Esterházy család kezébe került, amely a második világháború végéig birtokosa volt a vidéknek.
A város mai látnivalói közé tartozik az Esterházy-kastély, amely 1532 és 1537 között épült. Csóron András alakíttatta át várrá családja 15. századi, fallal övezett házát. A gótikus várat fal vette körül, s széles árok övezte, amelybe a Torna-patak vizét vezették. Az 1790-es években a várárkot betemették és megkezdték a park kialakítását, a várat a következő száz évben magtárnak használták. A ma is látható várkastély külseje egyszerű, falán több helyen láthatók gótikus és reneszánsz részletek. A kastély természetvédelmi terület, benne könyvtár működik.
A város római katolikus temploma 1759 és 1762 között épült, szép barokk alkotás. Tornya kismértékben lép ki a főhomlokzatból, amelynek csigavonalas oromfalát barokk vázák díszítik. Szentélye félköríves, belsejének legfőbb értéke a Szent Antalt ábrázoló oltárkép, Kracker János Lukács festette 1779-ben.
