Szombat kora este barátokkal turistáskodunk a településen. A természet csodáin túl is erős a kezdet, ugyanis a borhetek színpadán éppen Tátrai Tibusz bűvöli az ő piros gitárját. Óriási piros pont már a harmadik percben, legalábbis nekem.

Piros pontok még jönnek, de haladjunk sorjában. Rövid kis terepszemle, helyzetfelmérés a borosházikók között, aztán irány az út túloldala, fagyit enne első körben a kis társaság.

A vasúton átkelve kellemes meglepetés, hogy egy úriember a helyi és térségi programokat ajánló térképes útikalauzt nyom a kezünkbe: átnézzük, igencsak hasznos a kiadvány. Nézelődünk az ékszerárusoknál, fülbevalót ugyan nem, de a nekünk való fagyizót megtaláljuk, s rögtön le is teszteljük.

Haladunk tovább a turisták igazodási pontja, a Tourinform-iroda felé: ugyan nincs nyitva, de az ablakra ragasztott plakátokból sok hasznos információhoz jutunk, ám ami nekem igazán bejött, az az információs automata, amellyel lehet szálláshelyet keresni, programokat meg mindenféle más információt kapni, ráadásul több nyelven.

Gyors, hasznos, s nem utolsósorban használható szerkezet, ajánlani tudom csak mindenkinek. Ugyanitt megtalálhatjuk a kedvezményeket nyújtó Badacsony-kártyát elfogadó helyeket is.

S ha már ezen a környéken járunk, nem tudok elmenni szó nélkül az itt már megszokott vurstli mellett. Nekem továbbra sem jön be (de nagyon nem), s így voltak ezzel a csapat további tagjai is.

Persze ettől még lehet rá kereslet (remélem, van is), az sem baj, ha színesíti a balatoni palettát csak valami jó helyet kellene neki találni. Nem tetszenek a környéken lévő üzletek sem, sőt, ugyanide sorolnám a móló elején lévő árusokat is.

A színes, gagyi törülközőikkel, kütyüikkel nagyon rontják a városképet, az igényesség szó mindenesetre eszembe sem jut, amikor meglátom. (Különösen sokkoló volt, hogy a borfaluba bejutva rögtön egy ilyen színes, giccses törülközős áruda mellett kell elhaladni.)

Arra jutottunk, hogy Badacsony sokkal szebb központot érdemelne. Talán érdemes lenne egységes arculatú üzleteket építeni, és lehet, hogy az sem lenne haszontalan, ha legalább a leginkább szem előtt lévő boltokban igényesebb kézművestermékeket, borokat, szép szuveníreket lehetne kapni.

Mi azért megyünk tovább, megállapodunk abban is, hogy a Római úton milyen jó végigautózni, meg, hogy a hegyen lévő éttermekből micsoda fantasztikus a kilátás, majd visszafelé még kisétálunk a nagyon szép és virágos mólóhoz.

Az est megkoronázása pedig mi más lehetne a magát a folyékony szerelem városának tituláló településen, mint egy helyi pincéből egy pohár rizling. Szerelem ez, nem kérdés.